„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
Fotó: DeepAI.org
Megrezzent a műszer, mire rögtön két szempár tapadt rá a szagsemlegesítő álcaponyva takarásában. A rövid hatósugarú bioszkenneren megjelent egy fényes pont. Összenéztek, majd vissza a szkennerre. Az ötven méterre előttük magasodó vastag tölgyfára centrált készülék halványzölden világító kijelzőjén a pont lassan, de egyenesen középre tartott.
Most már hallották is, ahogy a kis tisztás szélén megrezzennek a mogyoróbokrok nyurga ágai. Az állat néhány másodpercre megállt, majd egyenesen a tölgyfához ment, párszor megrázta a fejét, majd a hátsó lábaira állva mancsaival kapargatni kezdte a törzset.
– a fiatalabbik nem tudta visszafojtani elképedését, de társa szigorú pillantására rögtön elharapta az önkéntelenül kibukó mondatot.
A medve hatalmas volt. Nem is hatalmas, gigantikus, ekkora állatot csak a régi tucathorror-filmekben lehetett látni. Pedig tudták, hogy mekkora, mivel a tölgyfa törzsén közel öt méter magasan látták korábban a mancsnyomokat. De így, teljes fizikai valójában megdöbbentő látvány volt.
Három hete látták először a térségben. Az egykori Nyárád völgyében száz éve még honos állat volt a medve. Az akkori államvezetés az állatvédők egyre erőszakosabb nyomásának engedelmeskedve a füle botját sem mozgatta, hogy észszerű keretek között tartsa a medvepopulációt. A helyzetet csak bonyolította, hogy az új generációk körében elképesztő méreteket öltött egyfajta naiv és romantikus, a valósággal köszönőviszonyban sem levő radikális újzöld ideológia, ez pedig a választási megfontolásokat is döntően befolyásolta.
Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet. Miután mindennapossá váltak a halálos medvetámadások, a lakosság egy része kényszerűségből elköltözött, akik meg ott maradtak, kisebb erődítményekké alakították portájukat. A háziállatok többé nem legeltek a mezőn, a gazdák hatalmas traktorokkal, megerősített utánfutókkal vitték haza naponta a friss füvet a mezőkről, ahol teljesen automatizáltan történt a kaszálás és a többi munka.
Ez így ment vagy tíz évig. Aztán megtörtént a baleset. Északon felrobbant a nagy vegyi platform és a teljes Keleti Régiót beterítette mérgekkel. A érintett területekről azonnal kitelepítettek mindenkit, a természeti környezet pedig lényegében kihalt, csak néhány zuzmó- és zsurlófaj élte túl a katasztrófát. Ötven évig lezárt zóna volt a vidék, aztán kelet-ázsiai segítséggel, egy forradalmian új bioszféra-programmal elkezdődött a természet helyreállítása. És emberi újranépesítése is.
Vállalkozó szellemű, sok mindenben jártas, sokoldalú embereket és családjaikat engedtek ideköltözni, korlátozott számban. Utánuk megint lezárták a térséget, se ki, se be.
amelynek az életébe nem nagyon szólt bele a hatalom. Ez egy nagy társadalmi kísérlet volt, mivel az időközben diktatórikussá vált kormányzat egy fura és fanatikus tudományos csoport befolyása alá került, amely a saját hagymázas társadalommérnöki elképzeléseit igyekezett valóra váltani.
És aztán egy tudományos nagyokosnak eszébe jutott a medve. Hadd legyen medve is, így lesz teljes az ökoszisztéma – ennyi volt a forradalmi elképzelés. Addigra viszont a bolygón kihalt a teljes európai barnamedve-populáció, az utolsó példány egy nyugat-lengyelországi laboratóriumban pusztult el, miután harmadszorra már nem sikerült mesterségesen meghosszabbítani az életét.
Ezért a fejesek a kormányban – a tudósok nyomására és őszinte örömére – az egykori Kanadából szereztek be grizzly-szövetmintákat, amelyeket aztán a szakemberek kezelésbe vettek.
Egy éjszaka jött egy nagy katonai siklókopter, egy erdős részen leengedte az óriási medvét, majd ahogy érkezett, távozott is, előzetes bejelentés és utólagos magyarázat nélkül.
Az utóbbi három hétben megtapasztalták, mire képes a tudós kezekből kikerült medve. Sejtették, hogy az állatnak jelentősen belenyúltak a génállományába, megnövelték az izomtömegét és átalakították a hormontermelését. Csak ez magyarázhatta, hogy az állat rettentően agresszíven viselkedett.
A pohár akkor telt be, amikor a medve megölt és felfalt egy férfit, két nap múlva egy nőt, aztán kiirtott egy négygyerekes családot. A külvilág sehogy nem reagált, pedig a műholdakon keresztül valószínűleg mindent láttak.
A medve nyújtózkodott és mély mordulásokkal tovább élezte karmait a tölgyfa törzsén. A két overallos alak lélegzetét visszafojtva nézte az álcaponyva takarásából. Aztán az idősebbik felemelte a vastag csövű, házilag összebuherált fegyvert. A medve egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, de továbbra sem nézett feléjük, csak magasodott teljes hosszában a fa törzsének támaszkodva.
Nem hagyományos robbanófej volt – azt megfelelő technológia hiányában nem tudták itt előállítani –, hanem egy mini elektromos sokkoló. „Harmincezer volt, ha ez célba talál és szerencsétek van, azonnal leállítja a szívét. Ha nem, akkor…” – a műszerész nem folytatta tovább a mondatot, amikor átadta nekik a fegyvert a lövedékkel, úgyis tudták, mit mondott volna.
A sokkoló a medve oldalán, a has felőli részen csapódott be. Másodperc tört része alatt zajlott le minden, nem volt se rángatózás, se bömbölés, ahogy elképzelték. Az állat egyszerűen csak megmerevedett, hangtalanul összerogyott és többé nem mozdult.
***
majd elkezdte lefejteni magáról a zöld kezeslábast. Ott álltak körülötte öten, köztük a két vadász, a szomszédos nagyteremből ugrottak fel az asztaloktól, miután az állatorvos úgy véresen, ahogy volt, átlépett hozzájuk és mondta, hogy nem fogják elhinni, mit talált, jobb, ha a saját szemükkel látják.
A doki már eltakarította a medvét, az állat felboncolt, felszeletelt tetemének maradványai a hűtőkamrában feküdtek. Csak a sebtében lemosott, még nedves, nagy fém vizsgálóasztal és a mellette álló kerekes állvány, rajta a mindenféle csillogó eszközökkel árulkodott arról, hogy itt nemrég még szabályos hentesmunkával váltakozó tudományos vizsgálódás zajlott.
A kis fémasztalon tucatnyi, kisebb-nagyobb szerkezet sorakozott, egy részük zárt fémtokban, amelyekből vezetékek álltak ki, de voltak csupasz áramkörlapkák és csipek is. Körbeállták, bámulták.
– Te jószagú… – szakadt ki az egyikükből. – Ez mind benne volt…
– Ez mind benne – az állatorvos éppen kikecmergett az overallból és odahajította a vizsgálóasztalra.
Legalábbis azt hiszem, mert egy részük a gerincvelőbe és az agyba volt bekötve, a többit a nagyobb izomcsoportokból bányásztam ki. Elég fejlett technológia lehet. Amikor még kinn dolgoztam, olvastam efféle kísérletekről, de egyik sem sikerült, nem tudták megoldani a Daahl-expulziót… Ezek szerint nemrég áttörést érhettek el. Elég szép munka, szó mi szó.
A társaság egymás szavába vágva vizsgálgatta a ketyeréket, találgatták, melyiknek mi lehetett a funkciója és mit irányíthatott a medve testében. A vacsoránál sem csitult az izgatottság, az orvos a villamosmérnökkel együtt próbálta összerakni a képet, a többiek néha közbeszólva hallgatták.
– De mi lesz, ha ezek holnap beejtőernyőznek egy újabb medvét? Vagy többet? – nézett fel a tányérjából a halk szavú műszerész. – Azokat is levadásszuk?
aki a nagy tálca sült hús maradékát egyensúlyozta éppen a konyhapult szélére – Levadásszuk és megesszük! – vigyorodott el. – Csak nem hagyjuk veszni ezeket a szépen kifejlesztett izmokat, nem?
A pillanatnyi csend után felharsanó röhögés összekeveredett a mosogatóba belezuttyintott koszos tányérok csörömpölésébe.
Sorozatunk korábbi részei:
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke, Elena Costache azzal vádolja a kormányt, hogy „egyik napról a másikra” 65 évre akarja emelni a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, ami a rendszer összeomlásához vezethet.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Késsel fenyegetve csikartak ki egy idős férfitől 16 ezer lejt 20 méternyi ereszcsatorna felszerelésének „árát” négy ismeretlen, a férfi feljelentést tett a rendőrségen. Az elkövetőket 24 órára őrizetbe vették.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.